A teacserje (Camellia sinensis) szárított leveleiből vagy rügyeiből készülő főzet a tea. Ma már a tealeveleket nem tartalmazó, más szárított növények, gyógynövények, fűszerek vagy gyümölcsök főzetéből is készítünk teát.
A teacserje Ázsiában honos, a belőle készült tea innen terjedt el az egész világon. A teák főzetének nagyon sok élettani hatást tulajdonítanak.
A tea szó a hasonló angol szóból származik, melynek eredete a tê, dél-kínai szó. A britek Kínából Európába tengeri úton szállították a teát.
A teanövény (Camellia sinensis) két legelterjedtebb termesztett változata a kínai tea (C. sinensis var. sinensis) és az asszám tea (C. sinensis var. assamica).
A kínai tea levelei kisebbek, vaskosabbak, durvább erezetűek, az asszámi nagyobb levelű, vékonyabb, finom erezetű. örökzöld fa, 5-6 méter magasra is nőhet, a teaültetvényeken azonban 1–1,5 méter magasra visszametszik.
A cserjéről először három éves korában szedhető levél, a legjobb minőségű árút 7-8 éves koráig adja.
A trópusi vagy szubtrópusi éghajlat mellett a humuszos talaj kedvez legjobban az optimális növekedéséhez.
Az ültetvények telepítésénél ügyelni kell arra is, hogy a teacserje a hegyvidéket kedveli a legjobban, minél magasabban fekszik az ültetvény, annál jobb minőségű teát termesztenek rajta.
A legnagyobb teaültetvények, a Darjeeling, Assam, Nilgiri, Sri-Lanka, Ceylon, és Japánban vannak. 1890-ben Sir Thomas Lipton Ceylonban megvette a legelső teaültetvényét,azóta a Lipton teát itt termesztik.
A teacserjét főként Kínában, Indiában, Srí Lankán, Tajvanon, Japánban, Nepálban, Ausztráliában és Kenyában termesztik.
