A teák osztályozása a fermentációs folyamat lezajlásától függ.

A zöld tea minimális oxidáción esik át. A fehér tea nagyon fiatal levelekből készül, melyek egyáltalán nem oxidálódtak. A sárga tea nagyon kíméletes oxidáción esik át, míg a levelek sárgás színt kapnak. A kukicsa, Téli tea olyan gallyak és régi levelek töredéke melyeket a téli teacserjéről szednek, majd tűz fölött szárítanak. Egészséges, Japánban népszerű ital, a makrobiotikus diéta helyesli fogyasztását.

Oolong tea leveleinél az oxidációt a folyamat felénél állították meg, míg a fekete és vörös tea jelentős mértékű katechinoxidáción esik át.

A teák egy különleges csoportja a puer tea /kínaiul öreg föld/.A legtöbb teafajtát szedésének és feldolgozásának évében fogyasztják, addig a puer több mint 50 éves is lehet. Ezalatt az idő alatt erős, jellegzetes ízt kap, melyet a golyó vagy tömb alakú lepréselt tea esetén a teakockákon kialakuló penészréteg okoz. A teát gyakran nagyon hosszú ideig áztatják (a tibetiek például egész éjjel). A puert Kínában gyógyító erejűnek tartják.

Létezik jó néhány ritkán fellelhető teafajta, melyeket a hagyományos kínai gyógyítás során használnak, és nem illesztehetőek egyik csoportosításba sem.

A csung csa, szó szerint "féregtea", ez a főzet a teacserje magjaiból készül,a forró nyári hőség okozta bajok enyhítésére, valamint az influenza tüneteinek kezelésére használják.

A fekete teákat általában a származási helyükről nevezték el, míg a zöld teák megőrizték hagyományos kínai vagy Japán nevüket.

A zöld teák elismerten több antioxidánst tartalmaznak, mint a fekete teák. A fehér teák ízletes italt eredményeznek gyakori, alig érezhető édes utóízzel.